A Bákó megyei csángó településen, Nagypatakon Izidor Stirbu helyi vállalkozó vitát akart kezdeményezni, plakátok jelentek meg a Bákó megyei csángó településen. Ezeken többek között az a szöveg állt: „Egyesek megpróbálnak megosztani bennünket azt magyarázván, hogy kik vagyunk, és honnan jöttünk. Az vagy, aminek érzed magad. Én román vagyok. Te? Az őseink Romániáért harcoltak. ” Maczó Balázs, társával, Varga Mátéval Magyarországról költözött a csángó oktatási program keretében a településre, hogy csángó gyermekeket tanítson. Este kövekkel dobálták meg a házukat. Maczó Balázs elmondta, a faluban szinte mindenkivel meg tudják értetni magukat magyarul. Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője járt a település polgármesteri hivatalában, hogy védelmet kérjen a munkatársai számára. Koszovó függetlenségének a kikiáltása óta felerősödött a magyarellenes hangulat a megyében. A két fiatal tanár 2007 novemberétől mintegy harminc gyermekkel foglalkozott, a gyermeklétszám fokozatosan gyarapodott. Ez a folyamat az elmúlt hetekben megtört. Stirbu a magyarul tanuló gyermekekre leselkedő vélt veszélyekre figyelmeztette a szülőket. A gyerekek elmondták, a román iskolában megfenyegették a magyarul tanulókat: a román- és a történelemtanár is rossz érdemjegyeket helyezett kilátásba, ha továbbra is látogatják a magyarórákat. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége tiltakozott ez ellen. /Gazda Árpád: Káposzta vagy gulyás? = Krónika (Kolozsvár), febr. 29./
2008. március 20.
Szilágyi Aladár, a hetilap munkatársa tavaly szeptemberi csángóföldi riportútján jobbára azokkal a pedagógusokkal találkozott, akik már túl vannak a magyar nyelvoktatás beindításának a nehezén. Számukra sem zavartalan ez a tevékenység, sok helyütt a megtűrtség állapotában vannak. Az utóbbi időben két csángó közösségben, előbb Nagypatakon, majd Diószegen indult hadjárat az iskolán kívüli magyarórák ellen. Nagypatakon Maczó Balázs és Varga Máté tanítók 2007 novemberében kezdtek ötszáz közül mintegy harminc gyermekkel foglalkozni. 2008 januárjában egy párt helyi képviselői aláírásgyűjtő akcióba kezdtek a magyarórák ellen, s az egyik tanárnő megfenyegette az érintett tanulókat. A magyarórák helyszínén történt kődobálásnak megvolt a hatása: hirtelen csökkent az óralátogatók száma. Az ügy eljutott Brüsszelbe, az Európai Parlamenthez, és a magyar parlamentben is interpelláció tárgya lett. Erre az ellenségesség csökkent, a magyarórák miatt fenyegetőző tanár ellen fegyelmi eljárás indult, a helybeli polgármester támogatja a magyar nyelv tanítását. Diószegen a román tanárok megfigyeltették, hogy kik merészelnek magyarórákra járni, a helybeli plébános pedig a templomban tiltotta meg a magyar iskolába járást. /Szilágyi Aladár: Az öregek szivikből beszélik. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 20./
